Absztinencia után elveszítette a merevedését

Byung-Chul Han szerint a késő modern kapitalizmus nem a fegyelmezésre épül, hanem a munka fogalmának elasztikussá tételével újabb és újabb munkák elvégzésére ösztönöz. Az egyén nem fellázad sokasodó feladatai ellen, hanem büszkén vállalja azokat, sőt hangoztatja, hogy mi mindenre képes.

Horváth Zsolt Byung-Chul Han német-korai filozófus németül ben, angolul pedig ben megjelent kis kötetét példás gyorsasággal adta ki magyarul a Typotex kiadó. Bár kilenc év soknak tűnhet első látásra, ám a humán- és társadalomtudományokban többnyire csak elismert, esetleg felkapott szerzőket fordítanak le ilyen sebességgel több nyelvre, márpedig a tárgyalt kötet jelen pillanatban több mint tizenhat nyelven is elérhető.

Nem önmagában a számadat a fontos, hanem az, hogy az ismert szerző kortárs világunk kritikai elemzésére vállalkozik, s úgy tűnik, van rá igény.

Neked ajánljuk

Bírálatomban igyekszem áttekinteni a kötet fontosabb állításait, majd néhány kritikai szempont felvetésével arra törekszem, hogy hasonló témájú, de eltérő megközelítésű művel kontextualizáljam Han diagnózisát.

Han szerint a kortárs társadalom nem megtilt, korlátoz vagy fegyelmez, inkább serkent, pezsdít vagy ösztönöz.

Az egyénre mint tanulóra, munkavállalóra, szülőre, férjre vagy feleségre egyre nagyobb terheket rónak a társadalmi elvárások, így Han értelmezésében az egyén egyre inkább kizsákmányolja önmagát. Erején felül teljesít, hiszen szeretne kitűnő tanuló, remek munkavállaló, gondoskodó szülő, odaadó férj vagy nagyszerű feleség lenni, ám ezeket az elvárásokat már nemcsak az iskolában, a munkahelyen, a családban hallja, hanem ezt szajkózza az okos telefonokon keresztül napi huszonnégy órában a tabloid média, erről beszélnek az edzőteremben, s ezt az elvárást közvetíti számtalan sorozat is.

Mivel ezeknek a követelményeknek egészen egyszerűen képtelenség mindig megfelelni, így nem azt a következtetést vonta le a késő modern ember, hogy ideje volna lassítani, lazítani a gyeplőn, kikapcsolni a telefont és így tovább, hanem még inkább felpörgeti a tempót.

Ha már a nyelved lóg ki a munkahelyen, s egyre inkább azt érzed, hogy a mennyiség a minőség rovására megy, akkor napjainkban a legkevésbé elfogadott megoldások közé tartozik visszavenni a tempóból. Inkább újabb képzést, projektet, fejlesztést kell keresni, mely átsegít az átmeneti elégedetlenségen. Mintegy kéz évtizede Luc Boltanski és Ève Chiapello már rámutatott arra, hogy a kilencvenes évektől datálható konnekcionista kapitalizmus cseppfolyóssá teszi az ipari kapitalizmus örökségét: a munkahelyet és a munkaidőt rövidre zárva ezzel a hagyományos szakszervezeti érdekérvényesítés lehetőségét.

A hálózati logikába illeszkedő, a fizikailag megfogható munkahelytől és munkahelytől függetlenedő projekt lesz az kapitalizmus új szellemének optimális megtestesítője, melynek legfontosabb célja a hálózati kapcsolatok számának növelése. A cselekvés fő célja tehát nem más, mint új projektek indítása, illetve más projektekbe való bekapcsolódás, hisz az aktivitás igazi vonzereje a lehetséges kapcsolódások számának növelése.

Alkohol és kokain - Beszámíthatóság és egészségügyi veszélyek Szerző: WEBBeteg válogatás Elismerte bűnösségét Stohl András kedden a Budakörnyéki Bíróságon; a színész-műsorvezetőnek súlyos testi sértést okozó, ittas állapotban elkövetett járművezetés vádja miatt kellett megjelennie a bíróságon.

Mivel az egyén körül dogmává merevedett ez az elvárás, így a kilépés csakis fatális választás orális pénisz stimuláció lehet, melyet a túlnyomó többség nem vállalhat magára. A neuronális erőszak nem a rendszerellenes negativitásból sarjad. Sokkal inkább egy szisztematikus, azaz a rendszer szerves részét képező belső erőszak.

A fegyelmező társadalom Michel Foucault által megfogalmazott elméletével szemben Byung-Chul Han a továbbiakban amellett érvel, hogy a modern társadalmak megalkotásának logisztikájától annyiban különbözik a jelenkor, hogy ilyen típusú külső fegyelmezésre alig van szükség.

Ebben az értelemben már nem fegyelmező, hanem teljesítmény-társadalomról Leistungsgesellschaft beszélhetünk. A bírálónak ilyenkor az jut az eszébe, hogy Michel Foucault-nál absztinencia után elveszítette a merevedését pusztán önmagáért volt a fegyelmezés, hanem éppenséggel az általa elemzett laboratóriumok kórház, tébolyda, elmegyógyintézet, dologház, börtön olyan morális intézmények voltak, melyek legfőbb célja mégiscsak az abnormális, deviáns alakok erkölcsös állampolgárokká nevelése volt.

Thompson és Patrick Joyce azt is megmutatták, hogy az ipari kapitalizmus létrejötte többnyire felszámolta a korábban elterjedt teljesítményközpontú munkát, s helyébe a munkaidőhöz igazodó, munkahelyen vagyis nem otthon végzett tevékenységet ültette.

Eltérően tehát az antropológiai időfogalomtól, a nyugati modernitásban tehát a munkaidő vált a hétköznapok alapvető szervezőelvévé, s ennek ellenfogalma lett a bérmunkán kívüli, az alvást leszámítva voltaképpen minden további tevékenységet magban foglaló szabadidő. A karantén miatt most sok millió embert érintő home office egyik érdekes kérdése lehet, hogy a munkaidő és a munkahely fogalmának cseppfolyóssá válása hogyan befolyásolta a termelékenységet és a hatékonyságot, továbbá a koronavírus-járvány miatt — figyeljék a szóhasználatot!

Ezzel a kitérővel nem azt szeretném sugallni, hogy minden ugyanaz lenne, mint a Az már sokkal meggyőzőbb, amikor a filozófus hangsúlyeltolódásról ír, vagyis arról, hogy megváltozik a munkafegyelmet övező diskurzus, aminek következtében a kötelesség negativitásánál a képesség pozitivitása válik fontossá.

Ez a fajta fizikai és mentális korlátokat semmibe vevő önkizsákmányolás természetesen nem folytatható a végtelenségig. A depresszió mindenekelőtt az alkotó- és tetterő kifáradása.

Utóbbi valójában nem is nevezhető — megosztott, mégis koncentrált — figyelemnek, Han szerint inkább a veszélynek kitett vadállat szüntelen éberségéhez hasonlít.

Alkohol és kokain - Beszámíthatóság és egészségügyi veszélyek

A nyolcszázezer kényszervállalkozó országában, ahol az árufeltöltőtől az újságírón át a múzeumi dolgozóig jóformán mindenki számlaképes, talán nem kell részletezni, korai magömlés gyenge erekcióval mennyire megterhelő ez a multitasking munkavállaló számára. Ugyanakkor a figyelem szétszórása kifejezetten kártékony a komolyabb összpontosítást igénylő tevékenységek esetében, s ennek következményeit — beszélgetés közben a veled szemben ülő Messengeren üzenget — mindannyian tapasztalhatjuk mindennapjaink során.

Ebből fakadóan az sem véletlen, hogy egyes egyetemeken, sőt kávézókban újabban korlátozzák a digitális eszközök használatát. Ám Han gondolatmenetét követve, ebből korántsem következik az, hogy a késő modern ember szemében absztinencia után elveszítette a merevedését a szemlélődés, a lassúság, a bölcs kívül maradás, a tartalmas egyedüllét. A modernitásban ugyanis, a politika szempontjából legalábbis az aktív, cselekvő életet többnyire a szemlélődés elé helyezzük; már Hannah Arendt figyelmeztetett bennünket, hogy e beállítódás a modernitásban élő Tom Welling péniszét sajátja.

A The Human Condition című könyvében rámutat arra a beállítódásra, melynek nevében az antik filozófiai hagyomány többre tartotta a tiszta szemlélődést vita contemplativa a cselekvő életnél vita activa. Utóbbit valamiféle izgága nyugtalanságként gondolta el, mellyel szemben áll a kontempláció nyugalma és mozdulatlansága.

Ám Han szerint a késő modern ember nem szürke eminenciásként, a fogaskerék egyetlen apró elemeként tekint önmagára. Ellenkezőleg, hatalmas egót növeszt, melynek létalapja a fentebb kivonatolt teljesítményelv. Ezzel a kör bezárul, hiszen a taposómalomként felfogott munkában megtapasztalt absztinencia után elveszítette a merevedését vagy elszenvedett multitasking ellentételezése nem lehet e logika szerint más, mint a teljesítmény hangoztatása, tudatosítása, posztolása a social mediában.

Így válik az absztinencia után elveszítette a merevedését önkéntesen a saját szolgájává. Ugyan nem tárgya Han kis kötetének, de talán nem érdektelen megemlíteni, hogyan gondolkodik a munka értékéről David Graeber amerikai antropológus, a London Megnagyobbodás kis pénisz of Economics tanára. Bullshit jobs című könyvében a kapitalizmus olajozottan működő munkaszervezéséről szóló mítoszának szellemes kritikáját adja.

A nélkülözhetetlen, de rosszul fizetett munkával szemben például a takarítói munka a bullshit job, vagyis a kamu meló kényelmes és jól fizetett, ugyanakkor minimális gazdasági hasznot termel. Miért nem csökkentik az irodai munkaidőt, ha ezzel növelhető merevedés elvesztése aktus közben a termelékenység és a kreativitás?

Úgy tűnik, mintha a korai modernitás iskolarendszerének ipari-katonai jellege mindmáig meghatározná az idő társadalmi szerkezetének érzékelését; ennek alapja pedig a csengetés. Az ismert zenész, Brian Eno szerint a mai iskola legfontosabb szerepe: a képzelőerő lerombolása.

Absztinencia után elveszítette a merevedését épp annyira kell lerombolnunk a kreativitásunkat és a képzeletünket, hogy passzoljon ahhoz a munkához, amit elvégzünk a kapitalizmus munkamegosztásában.

A dilemma tehát az, hogy a hasznos és kreatív, de rosszul fizetett vagy a termelés szerkezetébe jól illeszkedő és egyben magas fizetéssel honorált, ugyanakkor értelmetlen munkavégzés közül mit válasszon az egyén.

Ha a társadalom számára hasznos munkát végzők, mint a tanárok, szociális munkások, egészségügyi dolgozók ugyanolyan jövedelemmel bírnának, mint a bullshit munkát végzők, akkor utóbbi munkakörökbe lasszóval sem lehetne embert találni. Graeber a feltétel nélküli alapjövedelem radikális változatának híve: minden ember alanyi jogon kapjon jövedelmet, mégpedig azért, hogy maga dönthesse el, milyen mértékben kíván részt venni a társadalom életében.

Az egyénre hárított túlzott és kényszerű pozitív hangoltság ugyanakkor meggátolja a negatív érzések, főleg a düh, a felháborodás nyilvános kifejezését, amely ily módon akadályt gördít az ellenállás, a szembeszegülés elé. Nagyjából ez utóbbi belátásra alapozza Han azt, hogy túlléptünk az immunológia korán, hiszen elhárító mechanizmusainkat megbénította és bebalzsamozta az önmagunkra erőltetett keserédes mosoly. A kis kötet zárlata több szempontból is szemügyre veszi a fáradtságot.

Egyik megállapítása az, hogy a különböző legális stimuláló anyagok Kényelmetlenséget érzek erekcióval neurológiai szempontból hogyan fokozható az ember agyi kapacitása vagy a kognitív készsége neuro-enhancement. A coachokhoz és trénerekhez hasonlóan ez a teljesítményfokozó eljárás is a sport világából kerül át a mindennapi életbe, s célja nem más, mint a fáradtságérzet tompítása és absztinencia után elveszítette a merevedését teljesítmény további növelése.

Ám Han szerint ez a fajta kifáradás rendkívül magányossá teszi az egyént, hisz a pozitív hangoltság világában az energiáink megfogyatkozását jobb elrejteni a nyilvánosság elől. A kiterjesztés, az átalakítás és önmagunk újra kitalálása … az identitáshoz kapcsolt termékek kínálatát feltételezi. Nem külső kényszer motiválja vagy korlátozza, hanem a belsővé tett teljesítménykényszer, megújulási vágy, pozitív hozzáállás és így tovább.

Te tudnál alkohol nélkül bulizni? – Fiatalok és Zacher Gábor a Mandinernek

Han munkája megítélésem szerint sok meggondolkodtató, megfontolásra érdemes felvetést tartalmaz, ugyanakkor prezentizmusa megakadályozza abban, hogy a modernség és a kapitalizmus rendszerszintű problémáit izolálja a késő modernitást érintő sajátosságoktól.

Így létezett például egykoron a baktériumok kora, ami azonban legkésőbb az antibiotikumok feltalálásakor véget ért. Annak ellenére, hogy tagadhatatlanul félünk az influenzajárványtól, ma mégsem a vírusok korában élünk. Amikor Michel Foucault a jelen történelméről beszélt, akkor nagyjából azt állította, hogy a történelem nem események, tények és adottságok problémátlan egymásra következése, hanem viszonyok megmunkálása.

Sőt, Foucault szerint egyenesen le kell számolnunk azzal, hogy a jelen valamiféle közvetlenül hozzáférhető minőség volna. Olyasvalami, ami közvetlenül adódik, hisz voltaképpen az is történeti: erről szólnak a 19— Így Foucault filozófiáját pertraktáló könyvében Takács Ádám különbséget tesz a jelen minőségei között. Másképpen fogalmazva, a gondolt jelen konstrukciója annyit tesz, hogy a múlt közvetítésével archeológiai és genealógiai módszer a megélt jelen ellenében gondoljuk el azt.

Utóbbi bevezetése a gondolkodásba arra sarkallhat, hogy a megélt jelen és a múlt közötti gondtalan folytonosság vélelmezése ne tegye könnyelművé a kutatót, s ne sétáljon be az olcsó prezentizmus és absztinencia után elveszítette a merevedését könnyű fatalizmus szellemi mocsarába.

A diszkontinuitás tehát jól hasznosítható eszköz a péniszre vágva, amikor a megélt jelentől való elidegenítésre, eltávolításra van szükségünk, vagyis a naiv, adott folytonosság elvetése adhat módot arra, hogy a gondolt, ha tetszik, ízig-vérig konstruált múlton keresztül ráláthassunk a gondolt, vagyis létesített jelenre.

Így a gondolt múlt és a gondolt jelen között létrehozunk egyfajta gondolt folytonosságot is, mely végre választ adhat arra a kérdésre, mi volt a múltban az, ami jelenbeli önmagunk létrehozásához vezetett. Ennek a máig radikálisnak tetsző ismeretelméleti és módszertani munkára pedig azért van szükség, mert a múlt és a jelen közötti viszony megértése nem pusztán önmagáért fontos és érdekes, hanem azért, mert az ebből leszűrhető tanulságok egzisztenciális modellekké szervezhetőek.

Michel Foucault történeti ontológiája tehát a segítségünkre lehet abban, hogy a jelent ne adottságként, könnyen felnyíló evidenciaként kezeljük, hanem archeológiai és genealógiai megközelítéssel számot vessünk annak — a történelmi szükségszerűséget, a teleológiát, a fejlődést, a haladást, az utolérést kizáró — esetlegességével. A jelen pillanatban hatodik hete tartó, többé-kevésbé globálisnak mondható hatósági elzárás confinement vagy karantén időszakában ez a nagy ívű kijelentés, mi tagadás, meglehetősen komikusan hat.

Ráadásul Richard Sennettől Christopher Laschig, a kulturális szociológia nem egy klasszikus alakja hagyatkozik társadalomtörténeti modellekre, gondolkodástörténeti hagyományokra ahhoz, tejfölt és sört erekcióhoz az akkori jelen, szempontjukból rendellenességként szemlélt jelenségeire rávilágítson.

Az elitek nárcizmusa absztinencia után elveszítette a merevedését a szociális érzék elárulása Sejthető, bár mindvégig homályos marad, hogy a munkatársadalomban élő, a kiégés szélén álló teljesítő szubjektum kritikája elsősorban az elitre vonatkozik.

Szavazzon! KÖSZÖNÖM!

E sorok írójának kifejezetten hiányzott ennek a kortünetnek az értelmező kibontása. Az angolul először ben megjelenő, magyarul a némileg megtévesztő, Az önimádat társadalma címen olvasható könyvében detektálja először az elit nárcizmusát, befelé fordulását, a közügyektől való elfordulását. Tézise szerint az egyre inkább globalizálódó elitek a világban ide-oda repkedő bankárok, pénzügyi tanácsadók, ingatlanszakemberek, médiaszereplők, reklámszakemberek, egyetemi professzorok és így tovább elszakadnak a lokális társadalmi problémáktól, közömbössé válnak az adott politikai közösség ügyei iránt, s végső soron felmondják a korábban az elitre normatív módon tartozó mintaadás feladatát.

A digitális technológia és a social media révén természetesen nem kérdés, hogy a nárcizmus, a testkép-ipar, az önkizsákmányolás, az önkéntes szolgaság és így tovább intenzitása növekedett az elmúlt években, de ha a diskurzus kényszerítő erejének eredőjét keressük, akkor érdemes túllépnünk a megélt merevedési afobazol látszólagos evidenciáján, s a múltból felfejteni azt, hogyan váltunk múltunk révén azzá, akik jelenleg vagyunk.

Mindegy, mi az igazság, mi történt valójában; a közvetlen tapasztalatokat felváltotta a szimbolikusan közvetített információk irrealitása. Nemcsak a propagandisták dőlnek be saját propagandájuknak, már a döntéshozók is elveszítették valóságérzéküket, a célok megítélésének s az eredmények értékelésének mércéit. Egyetlen szempont vezérli őket: jól szerepeljenek, sikerrel adják el magukat, mint vezetőket a nyilvánosságnak. Pedig nem a jelenlegi merevedés során, nem a válságról, nem a karanténról, nem a közügyek absztinencia után elveszítette a merevedését tökéletesen alkalmatlan politikusainkról van benne szó.

Lasch könyve kapcsán fogalmazta meg ezt Wessely Anna a Világosság hasábjain. És akkor éppen at írtunk. Thompson, Az idő, a munkafegyelem és az ipari kapitalizmus, in Időben élni. Történeti-szociológiai tanulmányok, Gellériné Lázár Márta szerk. A börtön története, Budapest, Gondolat, Takács Ádám: Az idő nyomai.

Ez történik a testeddel, ha egy jó darabig nem szexelsz FB Olvasási idő kb. És visszanő a szűzhártyád?

Michel Foucault és a történelem problémája, Budapest, Kijárat,